Atelier show

Köszönöm Simon Gabriella ,Frappa Magazin !

Hajzuhatag a repülőszőnyeg helyett – Az Atelier Hajshown jártunk
2016-08-05 Simon Gabriella , Atelier hajshow, Dancsó Erika,  Szentes
2016. július 22-én Szentesen, a Magyeháza udvarán Dancsó Erika és csapata megelevenítette Párizst. De hogyan hatott az Atelier Hajshow egy trend- és showfóbiás újságíróra? Főszerkesztőnk elárulja!
Már az otthoni készülődéimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimageimages közben is furcsán bizsergető bizonytalanság fogott el. Hogyan illik egy világszínvonalú szakmai eseményre felöltözni? A végén egy félelegáns szett mellett döntöttem, gondolván, úgyis kilógok majd a sorból. Kezemben a programfüzettel a helyszínre érve úgy éreztem magam, mint egy eltévedt turista egy érdekes, de érthetetlen nyelvterületen, térképpel a kezében. Ez az érzés nem is tágított mellőlem, amíg pezsgős poharamat szorongatva el nem foglaltam helyem a tömött sorok között. Ezután már csak a kíváncsi óvodás imagemaradt velem, aki épp Sohaországba repül.

A falakra vetített Eiffel-torony és Louwre színes, villózó fényekben úszott. Az utolsó részletig pontosan megtervezett utcaképet megelevenítő borbély (vagy bordély?) házakból édes illatú füst szállt a nézőtérre, s ekkor úgy gondoltam, bármi is volimageimageimaget az úti célom, megérkeztem. Megelevenedtek előttem soha nem volt emlékeim, s vártam, hogy egyszer csak Ernest Hemingway is helyet foglal mellettem, mert vágyik rá, hogy átélje a csodát.

Az esemény kezdetén a Dancsó Erika által alapított Atelier kupákat adták át két, szakmai tanulmányait kitűnően folytató tanulónak, Keller Dórának és Kurocz Szimonettának. Fel sem fogtam, mit is jelent ez. Milyen jelentőséggel bír Ada Tatomir jelenléte, kisugárzása. Nem volt időm elemezni a meghatott arckifejezéseket, mert mire kettőt pislogtam volna, Sohaországban voltam, nimfák táncoltak körülöttem, és ezeregyszáz fordulattal dübörgött a show. A színes és igéző fényjátékok csak még jobban felcsigáztak, a már-már zavaróan túlhangosított zenéről is megfeledkeztem pár perc után, mert amit láttam, sosem fogom elfelejteni, még most is kicsit libabőrös leszek, ha rágondolok.

Soha életemben nem voltam még semminemű divatrendezvényen, valahogy a zöld kis pöttyös farmeremmel és a trikóőrületemmel nem találtunk egymásra ezekkel, egészen mostanáig. Ültem a székemben tátott szájjal és próbáltam megfejteni, hogy a modellek miért ilyen dühösek, dölyfösek vagy mosolygósak éppen. Tőlem alig egy bő méterre dübörgött az elegancia, a szenvedély és a dinamika.

Amikor Erika először színpadra lépett segítői társaságában, kezdett bennem valami eddig soha nem ismert ámulat szétterjedni és kellemes melegséggel eltölteni. Az az egyik legnagyobb ajándék, amikor magunkat és mindenünket hátra tudjuk hagyni, hogy csak őszinte csodálattal minden figyelmünk egy másik emberé legyen. Puskás Ágnes modell nyílegyenes háttal és kifejezéstelen arccal ülte végig, ahogy villámgyors mozdulatokkal vágta Erika a haját. A tincsek végei felfoghatatlan gyorsasággal repkedtek, a zene dübörgött, a többi három modell haját éppen fonták, tupírozták, csavarták, csatolták. És mindenhol szállt a hajlakk, ami a speciális megvilágításban csak egy varázsfuvallatnak tetszett, ami helyre rakja a dolgokat a színpadon és a nézőtéren ülő emberek gondolataiban egyaránt.

A táncbetétek lüktetésükkel nem hagyták, hogy kiessünk a már felvett ritmusból, mégis segítettek feldolgozni kicsit a látványt.

Margy Lyubomirova műsora megtestesítette mindazt, amit valaha Párizsról gondoltam. Precizitást, méltóságteljes mozdulatokat láthattam egy végtelen kifinomult nőtől, aki modelljeit angyalian küldött végső varázsporcsókkal engedett a nagyérdemű elé. Minden egyes csat, virág és kiegészítő, amit felhasznált a show során egy, az utolsó másodpercig pontosan megkomponált alkotás mozaikjaként vezette a közönségben ki-ki saját történeteit.

Amikor ezután Erika másodszor is elénk állt értettem meg csak, miért nem érzem magam kellemetlenül. Ott, akkor nem számított semmi, ami a saját egónkhoz, személyiségünkhöz, életünkhöz kapcsolódik; egyetlen dolog számított csupán, hogy átengedjük magunkat minden érzésnek, legyen az bármi is, ami akkor született bennünk, s ha erre képesek vagyunk, beszéljünk bármilyen nyelvet is, mindent világosan felfogunk majd.

A rendezvény végeszakadtával megmagyarázhatatlan magabiztossággal és eleganciával lejtettem végig az éjszakai fényekben pompázó Kossuth téren egyetlen magassarkúmban, ami még sosem engedelmeskedett így nekem. Rám ragadt az Atelier életérzés, s menet közben rájöttem, hogy a pezsgős poharam ott hever valahol a B szektorban egy szék lábának állítva, teli tartalommal.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.